Magyar szerkezettár

1. úgy mozgat valakit, valamit, hogy az utána halad. két ló húzza a szekeret. | (t. n.) járművet ily módon előbbre juttat. jól húz a ló, a motor. | (t. n.) biz nagy erőkifejtéssel dolgozik. | ▸ húzza a lábát

2. maga felé mozgat valamit. közelebb húzza a széket; vizet húz (a kútból). | (t. n.) sp evez. | harangszóval jelez, harangoz. delet húznak. | (t. n.) (sakkban v. hasonló játékban figurát) szabályszerűen áttesz. most te húzol. | megfogva maga felé közelít és feszesen tart. húzza valakinek a haját. | (t. n.) <borotva, fésű, nyíróeszköz> a szőrszálakba akadva fájdalmat okoz. | valaki, valami felé vonz. a leány felé húzta valami. | tn nép valakihez vonzódik, azt pártolja. a családjához húz.

3. úgy mozgat maga felé valamit, hogy az betakarja. magára húzza a takarót. | <ruhadarabot> magára vesz. cipőt, kesztyűt húz. | valamit úgy tesz valamire, hogy azt betakarja, ill. körülvegye. gyűrűt húz az ujjára; huzatot húz a paplanra. | ▸ ágyat húz

4. <rögzített dolgot> helyéről eltávolít(ani igyekszik). fogat húz; ▸ kardot húz | <több tárgy közül> találomra elvesz, kivesz valamit. ászt húzott.

5. (tn is ) iszik v. szív valamiből (valamennyit). húz (egy kortyot) az üvegből.

6. hosszában kinyújtva rögzít. kötelet húz a két fa közé. | tn ▸ húz valamin egyet húz a csavaron. | <kif-ekben:> valamilyen helyzetben kifeszít, kinyújt. ▸ kaptafára húz ▸ deresre húz valakit | arcán az izmok feszítésével valamilyen változást idéz elő szélesre húzza a száját; ▸ a száját húzza

7. tn ruhadarab vmely része feszül, húzódik. hónaljban még húz a blúz.

8. hegyes tárggyal átszúrva rögzít. ▸ karóba nyársra húz valakit

9. súlyával a földhöz közelít, és ezzel kellemetlen érzést okoz. húzza a hátizsák a vállát. | tn vmely irányban billen(ni), eltér(ni igyekszik). jobbra húz a kerékpár.

10. biz bosszant, ingerel, ugrat. húzza a társait.

11. nyújtással készít valamit. drótot húz.

12. biz időben hosszúra nyújt. húzza a tárgyalást. | ▸ húzza az időt | (t. n.) ▸ nem sokáig húzza már

13. <vmely tárgyat> úgy mozgat, hogy az folyton súrol valamit. a földön húzza a zsákot.

14. (t. n. is ) vonós hangszeren játszik. csárdást húz; a szomszédban húzza a cigány.

15. <mozgásával nyomot> hoz létre. barázdát húz; vonalat húz. | ▸ hólyagot húz

16. (t. n. is ) biz <írásból> kihúz, kihagy, töröl. húz a cikkből.

17. <falat, kerítést stb. > készít, szerkeszt, épít.

18. tn ▸ valakire, valamire valamennyit, vmekkorát húz

19. tn húzódik, vonul. húznak a szalonkák. | tn ▸ kapura húz

20. tn ▸ húzz már innen!

21. tn (alanytalan) (nagy) légvonat van.

22. tn ige táj hasonlít valakihez, valakire. húz az apjára.

23. gyak. pejor <fizetést, hasznot> rendszeresen kap, élvez.

24. tn (rendsz. -t ragos hat-val) mélyen, jóízűen alszik. ebéd után húzott egyet v. egy jót.

[ fgr ]

za[Prs.Def.3Sg]

____________________

orrát

→ orr ⊕ birtokos személyjel ⊕ -t

orr

1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

(mássalhangzóval kezdődő szó előtt) ( a )

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

____________________

valamiért

→ valami ⊕ -ért

valami

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.